A fém, a vas használata az egyetemes művészetben – a modern építészettel is összefüggésben – a második világháború után kezdett elterjedni. Olyan világhírű művészek alkalmazták plasztikáik anyagául, mint Claes Oldenburg, Alexander Calder, Eduardo Chillida vagy Jean Tinguley.

E matéria – tulajdonságaiból fakadóan – szinte korlátlan lehetőségeket kínált a szobrászat számára, nemcsak a különböző megmunkálási módok révén (öntés, kovácsolás, hegesztés, stb.), hanem méret és formaalakítási lehetőségeiben is új alternatívát nyitott a szobrászat hagyományosan alkalmazott anyagai mellett.